Településeink

Vászoly

Vászoly nevét egy 1082-ben íródott oklevél említi először, mely a veszprémi egyház birtokait, szolgáit sorolja fel. A helyi szájhagyomány úgy tartja, hogy a község nevét Vazultól, Vászolytól kapta, akinek a környéken voltak birtokai. Vászoly Szent István király unokatestvére volt, az ő fia I. András király, a tihanyi alapító. Árpádházi királyaink mindegyike Vazul (Vászoly) leszármazottja. 

Régészeti kutatások és leletek azt bizonyítják, hogy ez a bővizű kis völgy ősi idők óta lakott hely volt. Kő- és bronzkori települések nyomait, római kori lakóházak, sírok maradványait, I.,II. Constantinus, Valentinianus császárok pénzeit (Kr.után 3-4.sz.) találták meg itt a kutatók. A középkori Vászoly falu templomát Szent Kereszt egyház néven egy 1230-as oklevél említi (a templom maradványai ma is megvannak a Pusztaszentegyházi dűlőben) egy másik, 1305-ben keletkezett okirat pedig a veszprémi káptalan vászolyi gazdatisztjéről ad hírt. 

A lakosság fő megélhetési forrása a szőlő, a nagy kiterjedésű szőlőit helybéliek és vidékiek művelik. Szőlőhegyeit (Promontorium) az 1363. évi oklevél felsorolásából ismerjük. A völgy bővizű patakjaira malmok települnek. A török elvonulása után (kb. 1660 ) a terület lakatlan, a szőlők műveletlenek. A tulajdonos káptalan először a szőlőhegyeket telepíti be, a betelepülők környékbeli magyarok.

1692-ből származó vászolyi bordézsma lajstrom sokuk nevét megőrizte. A legfontosabb gazdasági ág ebben az időben a szőlőművelés, de jó megélhetést biztosít a szántó, legelő, rét és az erdő, jelentős az állatállomány (igásállat, fejőstehén, sertés, juh, baromfi).